„Egy világbajnokunk biztosan lesz, de bízunk benne, hogy több is” – Gurisatti Gréta a Mandinernek

Álomjátékkal jutott világbajnoki döntőbe a magyar válogatott az olimpiai címvédő ellen. Ezúttal nem kellett izgulnia a csapattársaiért, barátnőiért. De mégis adódik a kérdés: hogy szurkolt?

Itthon néztem a meccset a férjemmel és a kisnyuszimmal. Ezúttal szerencsére elég hamar megnyugodhattunk. Ilyenkor értelemszerűen stresszes vagyok, hiszen nemcsak a csapattársaimért szorítok, de Leimeter Dórival és Szilágyi Dorkával barátok is vagyunk. Folyamatosan beszélgetek velük, mint ahogy a fradistákkal is, így tisztában vagyok a belsős infókkal, hogy milyen lelkiállapotban van a csapat, hogyan zajlanak a mindennapok. Tudtam, hogy benne van egy ilyen kiemelkedő produkció a lányokban.

De egy ilyen is? Sokan sportágtörténeti mérföldkőről beszélnek.

Pláne a spanyolok ellen! Nagyon jó csapatról beszélünk, összeszokott társaság, ráadásul olimpiai bajnok együttes, amely mentálisan rendkívül erős volt a korábbi kapitánnyal. A játékosok tekintetében nincsenek nagy változások, de az edző személyében igen. Úgy láttam, Jordi Valls, az új szövetségi kapitány nem tudta kizökkenteni az övéit, nem tudta elhitetni velük, hogy lehet keresnivalójuk, a téthelyzetben nem tudtak villantani. Ez biztosan döntő faktor volt. A spanyolok nem tudtak kijönni a hullámvölgyeikből, miközben mi pedig éltünk a lehetőségekkel, amiket felkínáltak. Ennyire sima meccsre én sem számítottam, nem ez a realitás, nem ez volt a papírforma, de végre kijött nekünk a lépés. Feltétlenül ki kell emelnem a fradista csapattársaimat, csapatkapitányként ismét jó volt látni, mire képesek ilyen óriási tét alatt. Klasszis volt Leimeter védekezése, ahogy leblokkolta a legjobb lövőket, Szilágyi is dicsérhető a pazar góljai miatt, Keszthelyi Rita ismét vezér volt, Neszmély Bogi pedig az egész tornán csodálatosan véd.

Azt érzem egyébként, hogy az egész vb-n repítik a csapatot a fradisták. Ez pedig egy olyan lelki pluszt ad, ami a következő szezonban sokat jelenthet.

Már csak azért is óriási ez a siker, mert Eb-n, vb-n, olimpián 2012 óta nem nyertünk a spanyolok ellen. Mennyire volt nehéz kívülről nézni?

Nagyon szorítok a csapattársaimnak és a barátnőimnek, büszke vagyok rájuk, így jó érzésekkel ültem le a képernyő elé. Úgy érzem, korábban én is sokat tettem érte, hogy eljusson erre a szintre a magyar női vízilabda. Két vb-döntőt játszottam, mindkétszer az Egyesült Államok ellen. Ezúttal másképp lesz, nem az USA ellen meccselünk, a görögökkel egyaránt felszálló ágban vagyunk, de képesek vagyunk újra legyőzni őket.

Tény, ismerőssel találkozunk a világbajnoki döntőben.

Nagyon csalóka, hogy a csoportban egyszer már megvertük a görögöket, de mindenki tisztában van azzal, hogy egy vb-döntő teljesen más hangulatú. Ezek a meccsek általában nem egyoldalú, sima mérkőzések, mindent bevetnek ilyenkor a csapatok. Biztosan kőkemény, végletekig kiélezett csata lesz:

Jó ehhez a csapathoz tartozni, tényleg napi szinten dumálunk a csajokkal. Dóri és Dorka most egy szobában vannak, és az elődöntő után elég sokáig fenn maradtak, olyan hosszan beszélgettünk az élményekről. Utánpótláskorunk óta össze vagyunk nőve, sokkal szorosabb ez a kapocs, mint ami például egy munkahelyen kialakítható. Extra élmények kötnek össze bennünket. Szerencsés vagyok, hogy ilyen csapattársaim vannak.

Hogyan szurkol majd a döntőben?

Már elkezdtük a Fradival a felkészülést, így biztosan együtt nézzük majd a meccset. Van egy görög csapattársunk, Eleftheria Plevritu, akivel nagyon jó a kapcsolatunk, így annak szurkolunk, hogy ő jól játsszon, de mi nyerjünk. Egy világbajnokunk tehát biztosan lesz, de abban bízunk, hogy több is.

És a végére maradt a megkerülhetetlen kérdés: mikorra tervezi a visszatérését a nemzeti csapatba?

Ígérem, hamarosan mindenre fény derül ezzel kapcsolatban!

Fotó: MTI/Illyés Tibor